Aki önmagán nem tud uralkodni, annak ezért nem való hatalom a kezébe

2 nappal ezelőtt

2 perc olvasás

A hatalom egyik különös tulajdonsága, hogy egyre kevesebb külső akadályt hagy az ember előtt. Kevesebben mondanak nemet, ritkábban kérik számon, és egyre több döntés múlik rajta. Ezért annak, aki hatalmat kap, valójában nem kevesebb, hanem több önuralomra van szüksége.

Aki saját indulatait sem képes szabályozni, annak a hatalom veszélyes eszköz. Nem azért, mert minden hatalom szükségszerűen megrontja az embert, hanem mert lehetőséget ad arra, hogy a pillanatnyi érzésekből következmények legyenek. A sértettségből büntetés, a dühből döntés, a hiúságból megalázás, a bizonytalanságból pedig kényszeres kontroll válhat.

Ősz hajú, elegáns férfi bőrfotelben ül egy sötét dolgozószobában, mellette íróasztal és zöld lámpa.

A hatalom ott válik veszélyessé, ahol nagyobb a cselekvési szabadság, mint az önuralom.

Az önuralom pszichológiai értelemben nem az érzelmek hiányát jelenti. Az önuralom képesség arra, hogy az ember különbséget tudjon tenni aközött, amit érez, és aközött, amit tesz. Dühös lehet, de nem kell azonnal cselekednie. Megsérthetik, de nem kell megtorolnia. Félhet attól, hogy elveszíti a tekintélyét, mégsem kell minden ellenvéleményt támadásként kezelnie.

Aki erre nem képes, annak a belső állapota könnyen külső valósággá válik. Minél nagyobb hatalom van a kezében, annál több ember fizetheti meg egy rosszul szabályozott indulat árát.

Aki nem tud különbséget tenni érzés és döntés között, annak túl nagy kockázat túl sok döntési szabadságot adni.

Ez az oka annak is, hogy az önuralom nem pusztán magánéleti erény. A hatalom egyik legfontosabb előfeltétele. A gyerek toporzékolhat, ha nem kapja meg, amit akar, mert nincs valódi hatalma a környezete fölött. Egy vezető, döntéshozó vagy tekintéllyel rendelkező ember ugyanezt már nem engedheti meg magának. Az ő indulata ugyanis mások életében következménnyé válhat.

A probléma mélyén gyakran nem az erő, hanem éppen a belső bizonytalanság áll. Aki önmagában nem stabil, annak állandó külső megerősítésre lehet szüksége. Nehezen viseli a kritikát, fenyegetésként éli meg az ellentmondást, és könnyen összekeveri a tiszteletet az engedelmességgel. Ilyenkor a hatalom nem megoldja a bizonytalanságot, hanem eszközt ad hozzá.

A hatalom nem gyógyítja meg az ember gyengeségeit. Lehetőséget ad arra, hogy mások is megtapasztalják őket.

Ezért az önuralom nem gyengeség és nem passzivitás. Éppen ellenkezőleg: annak bizonyítéka, hogy az ember képes saját erejét irányítani. Tud nemet mondani önmagának akkor is, amikor senki más nem teheti meg helyette.