Az igaz szerelem egy döntés

Azt mondják, hogy az igaz szerelem egy feltétlen elkötelezettség egy tökéletlen emberrel. Ez így is van.

A The Huffington Post sorait olvashatod most.

A feleségem és én középiskola óta ismertük egymást, de sokkal később kezdtünk el randizni. Néhány hete voltunk együtt, amikor rájöttünk, hogy őrülten szerelmesek vagyunk egymásba és össze akarunk házasodni. 

Én teljesen oda voltam az ötletért, rögtön egy gyors, spontán vegaszi esküvőt javasoltam. A feleségem, Kim, sokkal gyakorlatiasabb. Neki idő kellet, hogy megtervezhesse az egész dolgot. 

Teljesen lelombozódtam. “Annyira különbözőek vagyunk”- mondtam. “Te szeretsz előre tervezni, én meg sokkal spontánabb vagyok.”

Kim szemei tágra nyíltak. “Én tudok spontán lenni”, mondta gyorsan. “Teljesen spontán tudok lenni, csak szólj előre, hogy mikor szeretnéd, hogy spontán legyek, bejegyzem a hataridőnaplómba.”

Furcsán néztem rá. Teljesen komolyan gondolta! Nyilvanvalóan nem értette a spontaneitás fogalmát.

Viccesnek tűnhet, de minél többet gondolok erre a beszelgetésre, annal inkább rájövök, hogy megtervezni  - vagy azt választani, hogy szeretünk valakit, az egyik legszebb dolog a szerelemmel kapcsolatban.

Azt mondják, hogy az igaz szerelem egy feltétlen elkötelezettség egy tökéletlen emberrel. 

Ez így igaz.

Mikor a pillangók elrepülnek és az esküvőd napja egy távoli emlék lesz, rájössz, hogy egy pont annyira tökéletlen emberrel házasodtál össze, mint te magad is vagy. És cserébe megtanít, hogy neked is vannak problémáid, szorongásaid, hirtelen kirohanásaid – és testszagod – annyira valósak, akarcsak neki.

Aztán rájösz arra is, hogy az igaz szerelem nem csak egy eufórikus és spontán érzés, hanem egy tudatos választás – egy terv, hogy szeretitek egymást, jóban, rosszban, gazdagságban, szegénységben, egészségben, betegségben.

Természetesen azt nem te választod ki, hogy kihez vonzódsz, de hatarozottan te valasztod ki, hogy kibe szeretsz bele és még fontosabb, hogy kit fogsz folyamatosan szeretni.

A társadalmunk nagy hangsúlyt fektet az érzelmekre. Azt tanultuk, hogy mindig az érzelmeinkre kell hallgatnunk, és mindent el kell követnünk azért, hogy boldogok legyünk. Csakhogy az érzelmek nagyon szeszélyesek és múlandóak. A valódi szeretet olyan, mint az északi csillag az élet viharában: állandó, biztos és igaz. Amikor elveszettnek és összezavarodottnak érezzük magunkat, meg tudjuk találni az erőt az általunk választott szerelemben.

Különben az élet épp elég spontaneitást kínál nekünk: elutasítással, munkahely elvesztésével, szívfájdalommal, csalódással, kétségbeeséssel, betegséggel és számos más problémával találkozunk.

Egész egyszerűen nem hagyhatjuk el a hajót minden alkalommal, ahányszor beüt egy vihar a házasságunkba. A valódi szeretet együtt jár az élet viharaival.

Amikor nagyanyám ötven éves volt, szklerózis multiplex-szel diagnosztizálták. Ez egy olyan degeneratív betegség, amely megzavarja a szervezet azon képességét, hogy kommunikálni tudjon az idegrendszerrel. Néhány rövid év alatt el is vesztette azon képességét, hogy járni tudjon, és tolószékbe került. Nagyapám, aki akkor rendőrfőnök volt, a tervezettnél két évvel korábban elment nyugdíjba, hogy gondoskodni tudjon a nagyiról. Ő segített mindenben a ház körül, eljárni az orvoshoz, adagolni a gyógyszereit és a fürdésben is.

Egy nagyanyámról való beszélgetés alkalmával nagyapa azt mondta anyukámnak: "Fáj így látni őt. Tudod, amikor megnősültem, azt gondoltam, minden egy könnyed vitorlázás lesz. Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer majd én kell segítsek kiválasztani neki minden nap a katétert. De csinálom, és nem zavar - mert szeretem őt." 

A szeretet sokkal több néhány véletlenszerű eufórikus érzésnél. Az igaz szeretet nem bolyhos, aranyos és ennivaló. Elég gyakran nem. Az igaz szeretet feltűrt ujjú, koszos fegyverű, homlokán verejtéktől csöpögő.

Az igaz szeretet kemény dolgokat kér tőlünk - megbocsájtani egymásnak, támogatni egymás álmait, gondoskodni egymásról. Az igaz szeretet nem könnyű, de annál inkább jelentőségteljes és csodálatos.  

Nemrég jött szembe ez a gyönyörű idézet:

"Senki nem a döntése alapján esik szerelembe, hanem véletlenül. Senki nem marad a szerelemben véletlenül, csak munkával. És senki nem esik ki a szerelemből véletlenül, csak saját döntésétől függően." 

Ahányszor csak beleszaladunk valamilyen problémába a feleségemmel, igyekszünk a szerelmet választani. Miközben mi közel sem vagyunk tökéletesek, a szeretet, amit naponta osztunk meg, egyre reálisabb és csodálatosabb, mint amit valaha is álmodni mertünk.

Egyszóval bármilyen spontán vihar is jöjjön az utunkba, én mindig azt választom, hogy szeretni fogom a feleségem.

Hogyha igazán szeretsz valakit és ő is igazán szeret téged, megéri kemény munkát fektetni bele.

Forrás: The Huffington Post